VIGYÁZZ, A KUTYA HARAP!
Ilyen és ehhez hasonló szöveggel ellátott táblákat millió számra lehet találni a neten/boltokban, ezerféle anyagból, kivitelben. Célja viszont mindegyiknek egy,
Menü
Szinte minden „normális” (értsd jogszabályokat ismerő és betartó, saját kutyáját megfelelően tartó) kutyás belefutott már a következők valamelyikébe:
– „Nem bánt”
– „Csak barátkozik/játszani akar”
– „Mindig hazajött eddig (valamikor)”
– „Rakj rá szájkosarat TE – bár a tiéd pórázon van
– (mert „harcikutya”, mert Ő nem tudja visszahívni/megnevelni a sajátját)”
– „A rét mindenkié/mások is elengedik itt az erdőben/különben sem éri utol az őzeket”.
Ez csak pár tipikus és mindennapos példa az itthoni állattartás gyöngyszemeiből.
1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről többször módosult ugyan, de a hatálya továbbra is kiterjed többek között a haszonállatokra és a kedvtelésből tartott állatokra is (így – bár sokan ezt is kétségbe vonják – a jog és a valóság szerint a macskákra IS).
A törvény a mindennapi állattartói kötelességeink (etetés/itatás, mozgatás, ápolás, stb.) mellett pontosan meghatározza hol és milyen formában engedhetjük el kutyánkat. A törvény teljesen egyértelműen kimondja, hogy KÖZTERÜLETEN kötelező a pórázhasználat.
Nem kell belemenjünk jogi magyarázatokba nagyon mélyen: ami NEM magánterület, az bizony közterület.
Jogszabály szerint tehát a saját magánterületünkön (lakás, ház, kert), bizonyos sport – vagy kulturális eseményeken, ahol a szervezők erre lehetőséget biztosítanak, társasházak zárt kertjében, ahol erre külön szabályozást hoztak, illetve – bár ez közterület, de kivételt jelent – a kijelölt kutyafuttatókban vehetjük le pórázról a kutyánkat.
Ezen helyeken is csak abban az esetben, ha biztosítani tudjuk, hogy az állat nem tudja elhagyni az adott és kijelölt területet. PONT.
A nem bekerített, de szemmel láthatóan telek, a kerület kiserdője, a Margitsziget vagy akár egy rét NEM a mi magánterületünk. Amennyiben a törvényi előírást megszegjük szankciókra számíthatunk (pénzbírság, állattartástól való eltiltás, kobzás, saját állatunk másban való károkozása esetén akár börtönbüntetés).
Ismét népszerűtlen lesz ez a mondatom, de…olyan, hogy 100%-ig megbízható kutya maximum elméleti síkon létezik.
Bármennyire ismered a saját kutyádat, bármikor lehet egy olyan inger/hatás (durranás/csattanás/lövés, macska/vad felugrása, lövés, kéz felemelése, kisgyermek mozdulata, stb.) amitől az addig a percig tökéletesen behívható és szófogadó kutyád megijed/bevadul/bekattan.
Innentől kezdve a szabadon kószáló kutya szimplán „csak” elfuthat (nyilván el is üthetik, illetve jó ha tudod, hogy amint az ő póráz nélküli léte miatt történik akár másik járművel/gyalogossal baleset, úgy jogilag és anyagilag is TE, a gazdája leszel a felelős).
Rosszabb esetben megtámadhat valakit (legyen az ember vagy másik állat, ilyen esetben is TE, mint a gazdája vagy teljes mértékben felelősségre vonható, annak minden anyagi és nemvagyoni szankciójával).
Amennyiben ezen csak egy kicsit is elgondolkoztál… egyezzünk ki abban, hogy nem biztos, hogy ismered a saját kutyád reakcióit minden helyzetben. Oké?
Akkor szerinted bátran mondhatod, hogy MÁS kutyájának minden reakciójára fel vagy készülve? Ugye, hogy nem.
Ebből a szempontból lényegtelen, hogy TE éppen az vagy, aki póráz nélkül a kis (általában öntudatos, hangosan ugató és sajnos az esetek többségében neveletlen/de legalábbis foglalkozáshiányos) „Fifi”-jét (előre is elnézést minden Fifi nevű kutya gazdájától) beleengeded egy szabályosan, pórázon sétáló nagyobb testű kutyába.
Aztán te vagy azért háborogsz, mert a nagyobb kutya gazdája megpróbálja inkább önmaga távol tartani a TE kutyádat, hogy ne sérüljön meg – mert behívni ugye nem tudod/nem is akarod – vagy esetleg a másik gazda ezen törekvése nem sikerül és így a TE kiskutyád sérül.
Az első részben írtak alapján igenis legyél csak azzal tisztában, hogy ilyen esetekben, bármennyire is nyilvánvaló mondjuk az erőkülönbség a kutyák közt közterületen MINDEN esetben a póráz nélküli kutya gazdája felel minden károkozásért.
Ugyanígy jogi szempontból lényegtelen, hogy te a nagy testű kutyádat viszed póráz nélkül („mert ez képzett kutya, mindig szót fogad”) és egy másik pórázon lévő kutyát támad meg.
Abban megegyeztünk az előbb, hogy nem garantált, hogy felkészültél a saját kutyád minden reakciójára, illetve más kutyákéra meg főleg. E mellett közterületen bizony előfordul, hogy emberek is vannak.
Felnőttek, gyerekek…és olyanok, akik NEM szeretik a kutyákat. Tudom, tudom, szerinted ez lehetetlen…meg aki nem szereti az állatokat az huhhh… minimum bitófa. Én kutyás vagyok, mióta az eszemet tudom.
DE. Van olyan helyzet (étel van nálam, olyan ruhában vagyok, fotózás, stb.) amikor egyáltalán nem vágyom egy kutya közelségére. Még én SEM. Képzeld el akkor a te póráz nélkül csatangoló kutyád által okozott „élményt” annál, aki esetleg FÉL a kutyáktól. Mindegy miért, mindegy mekkora kutya, ha ő fél. Ha nem kívánja ezt a kontaktot semmilyen formában. Joga van hozzá.
Abba már ne is menjünk bele, hogy ahogy a kutyák reakciót nem biztos, hogy ismered és felismered, hogy ismernéd fel egy felnőtt vagy főképp egy gyermek reakcióit, ezáltal a kutyádnak arra adott reagálását.
Magyarországon az Unió egyik legszigorúbb Állattartási Törvénye van életben.
Az utóbbi időben erős a törekvés, hogy mind a betartató hatóság, mind a tényleges ítélethozó szerv alkalmazza is ezt a szigort. A törvény ismeretének hiánya nem mentesít a betartása alól. PONT.
Nem hinném, hogy célszerű akár a saját kutyánk, akár más kutyája vagy emberek életével „játszani” azért, mert vagy túlzottan magabiztosak vagyunk saját kutyánk kapcsán, vagy csak arra bazírozunk, hogy úgysem büntetnek meg.
NE mi legyünk azok, akiknek a súlyos orvosi költségeket kell állniuk, ne mi legyünk, akiknek temetniük kell kiskedvencüket és ne mi legyünk, akiknek a kártérítéseket kell fizetni, esetleg a komolyabb jogi szankciókat átélni.
Próbáljuk meg elfogadni, hogy embertársaink között van, aki nem szereti és nem kívánja a kutyák közelségét. Örüljünk neki, ha nem kell megtapasztalnunk, de legyünk vele tisztában, hogy vannak olyan kutyák, akiknek a rehabilitációjában komoly (akár végleges) károkat okozhat egy szimpla odafutás a mi elengedett kutyánktól.
Ilyen és ehhez hasonló szöveggel ellátott táblákat millió számra lehet találni a neten/boltokban, ezerféle anyagból, kivitelben. Célja viszont mindegyiknek egy,
Ezt a kérdést fogom körbe járni az én szemszögemből oktatóként és gazdaként egyaránt. Az én válaszom erre az, hogy nem,
