A felelős kutyatartás alapjai és a fajtaválasztás buktatói

A kutyatartás modern dilemmái

Nem véletlen a címadás. A modernkori ember kiskedvenc-tartása és az állatokhoz való érzelmi viszonya jelentősen megváltozott és átalakult. Ennek a változásnak természetesen vannak jó vonzatai is, de sajnos meg kell említenünk az árnyoldalakat – a családtag nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a kutyalét alapvető funkcióit elfelejtsük, és főleg nem elnyomjuk. Ez viszont egy másik cikkünk témája lesz, most pedig lássuk a mai témánkat.

Filmes kutyahősök nyomában – és a valóság

Lassie, Rex felügyelő, Beethoven, Pimpa… mindenki tudja „kik” ezek, és szinte mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki egy film, mese, sorozat vagy akár reklám alapján választott kutyafajtát. Miért is nem jó ötlet úgy társat választani, hogy nem ismerjük az adott fajtát? Ennek több oka is van. Először azonban nézzük meg azt, hogy minek kellene lennie az alapoknak, amikor egy új családtagot viszünk haza.

Mielőtt hazaviszel egy kutyát – az alapok

Felelősség minimum 10–15 évre

Az első és legfontosabb, hogy jó esetben 10–15 évre választunk társat és vállalunk érte felelősséget. Igen, felelősséget. A mindennapos etetésére, szükségleteinek ellátására, foglalkoztatására, az élősködők elleni védelmére és a kötelező és szükséges védőoltások beadatására, nem beszélve betegség és sérülés esetén az orvosi ellátás biztosításáról. Ezek mind az Állatvédelmi Törvényben meghatározott előírások gerinces állat esetében.

Milyen környezetben élünk?

Mielőtt belecsapnánk a fajtaválasztásba, nézzünk körül otthon. Igen, ez az egyik legelső fontos szempont. Milyen környezetben, milyen típusú házban élünk? Több emeletes, lift nélküli társasház felsőbb emeletein lakva nem tűnik jó ötletnek például egy rövidlábú vagy rövidorrú kutyafajta tartása.

Igen, természetesen vannak ellenpéldák, és meg lehet oldani akár kézben hordással a napi lejárást… de gondoljunk bele, hogy akár 15 évig, minden nap 1 vagy 2 alkalommal a kezünkben visszük le és fel a kutyánkat (a rövidlábú fajtáknak a túl sok és folyamatos lépcsőzés nem tesz jót, a rövidorrú fajtáknak pedig légvétel szempontjából megerőltető a mindennapos terhelés).

Életritmus, időbeosztás, kölyök vagy felnőtt?

Nézzük meg az átlagos napirendünket, az életritmusunkat. Amennyiben kölyökkutyát választunk, készüljünk fel rá, hogy igenis unatkozni fog, míg mi adott esetben 6–8–10 órát távol vagyunk. Amikor pedig unatkozik, akkor nagy esély van rá, hogy rombolni is fog.

Természetesen ebbe a problémába belefuthatunk akkor is, ha felnőtt kutyát viszünk haza, hiszen akár tenyésztőtől vásárolunk, akár egy menhelyről fogadunk örökbe egy állatot, az életkörülményei jelentősen változni fognak, aminek feldolgozásához és megszokásához időre van szüksége.

Nem vagyok híve annak, hogy több hetes szabadságra menjünk akkor, amikor egy kutyát hazaviszünk, de ha lehet, ne többnapos külföldi út előtt közvetlenül és ne mondjuk egy fontos munkahelyi projekt kellős közepére tervezzük az új családtag érkezését. Találjuk meg az arany középutat.

Gondoskodjunk arról, hogy amíg távol vagyunk, addig is biztonságban legyen (igen, a szobakennel például nem ördögtől való eszköz – helyes és időben elkezdett szoktatással a kutya nyugi- és pihenőhelye lehet), és az együtt töltött idő hasznos és tartalmas legyen (tanulás, szocializáció, közös programok).

A fajtaválasztás kérdése

Tényleg tudjuk, mit választunk?

Nem célom kiemelni semmilyen fajtát, térjünk vissza egy kicsit az első bekezdésben említett fajtaválasztásra. Erről csak abban az esetben beszélhetünk, ha tenyésztőtől (törzskönyvvel) hozzuk el a kutyánkat. Minden más esetben maximum fajta JELLEGŰ egyedről beszélhetünk.

Német juhász – a filmes hős mítosza

Nézzünk 2 nagyon kedvelt és okosnak tartott fajtát: német juhász és belga juhász. Az előbbit mindenki ismeri (vagyis azt gondolja, ismeri): okos, hűséges, egy rakat filmben a rendőr legjobb társa. Halkan említenék meg itt egy „apró” dolgot: ahogy az életben sok minden másban is, a filmekben szereplő állatok kapcsán is teljesen helytálló az a megállapítás, hogy a valóságnak nem sok köze van a filmben látottakhoz.

A német juhászok valóban jól tanítható és okosnak mondott kutyák. DE. A Rex felügyelő című filmben az első 2 évadot egész pontosan 9!! kutyaszereplővel forgatták le. Mindegyik kutya jó volt valamiben, extrán lehetett megtanítani neki dolgokat, de MINDENT egyikük sem tudott.

kép forrása: Hard Dog Race

Belga juhász – kemény fajta, kezdőknek nem ajánlott

A malinois hirtelen népszerűsége veszélyes trend

Jöjjön a mostanában még kényesebb téma: a belga juhász. Személy szerint egyáltalán nem örülök a fajta utóbbi időben történt filmes színrelépésének és felkapottságának. A mali egy kőkemény kutya, ami egyáltalán nem való kezdő kutyás kezébe. Egy olyan munkakutya, amely a szó szoros értelmében 24 órából akár 24 órát képes lenne dolgozni, önálló akarattal és döntéshozói képességgel rendelkezik.

Ösztönvezérelt és terhelhető – jó kezekben csoda, rossz kezekben baj

Ez azt jelenti, hogy nem élhet családban vagy nem lehet „csak” házikedvenc? De élhet, és lehet is. Ugyanakkor a bármilyen kutyára vonatkozó alap nevelési/tartási elvek hiányában nagyon hamar a saját gazdájára és más emberekre is veszélyt jelenthet.

Fizikai adottságainak és kombinatív készségének köszönhetően ez a fajta igenis emberre is veszélyes lehet.

Tévutak és mítoszok – a bull típusú párhuzam

Az elmúlt évekből sajnos mindannyian tapasztalhattuk akár kis hazánkban is egy másik „fajta” – legyen inkább összefoglaló néven bull típusúak – hasonló felkapottságának és téves etológia hátterének („dajka” kutya… sicc) hangoztatásából eredő konfliktusokat és sajnos akár tragédiákat is.

A belga juhász ezekhez a fajtákhoz annyiban hasonlít, hogy veszélyes fegyverré válhat nem megfelelő kezekben, azonban a bull típusúakkal ellentétben ösztönből és eredeti tenyésztési céljaiból kiindulva nem kifejezetten másik kutyák lesznek a célpontjai.

Yorkshire terrier – apró, de makacs

A terriereknél maradva, nézzünk egy másik, mondhatni ellentétes példát is: a yorkshire terrier. Az elmúlt évtizedekben leginkább társasági kutyaként gondolnak rá az emberek, sajnos elfelejtődött a fajta tényleges munkakutya eredete.

Ők is terrierek, akiknek kotorék munkája az egyik legkiválóbb munkakutyák közé emelte őket. Az ösztöneikből sajnos a civilizált élet sokat kivett, de nevelés hiányában („kiskutya, minek neveljem, nem tud nagyot harapni”) ők is veszélyt jelenthetnek másokra.

Felelős döntés = biztonságos közös élet

Összefoglalva: a kutyatartás – a maga szépségei és örömei mellett – nem csak móka és kacagás. Rengeteg írott és íratlan szabály vonatkozik a kutyatartókra. Hazánkban még nagyon sok helyen és programon nem vehetünk részt a kutyánkkal együtt. Felelősséggel tartozunk a társállatunk és más, akár nem kutyás embertársaink felé is.

Hogyan válasszunk jól?

Amennyiben felmértük lakóhelyünk, életritmusunk és (akár anyagi) lehetőségeink, üljünk le és szűkítve a nekünk tetsző fajtákat szánjunk rá időt, hogy tanulmányozzuk az egyes fajtákra jellemzőket, és felelős tenyésztőt találjunk, aki megismerve minket a nekünk megfelelő egyedet fogja ajánlani a választott fajtából.

Amennyiben menhelyről hozunk el állatot, úgy igenis látogassuk meg többször, ismerjük meg, mérjük fel, hogy kölcsönösen megfelelünk-e egymás igényeinek.

Boldog és nyugodt kutyázást kívánok!

Tonigold Nikoletta írás