VIGYÁZZ, A KUTYA HARAP!
Ilyen és ehhez hasonló szöveggel ellátott táblákat millió számra lehet találni a neten/boltokban, ezerféle anyagból, kivitelben. Célja viszont mindegyiknek egy,
Legtöbbünk ideális elképzelése a kutyatartásról úgy kezdődik, hogy „végy magadhoz egy kölyökkutyát, fordíts rá rengeteg időt és energiát és nevelj belőle hűséges társat”. De mi a helyzet akkor, ha egy kutya felnőttként kerül hozzánk? Így már nem is lehet mély kapcsolatot építeni? Dehogynem!
A legtöbb menhely gazdikeresői jócskán kinőttek már a kölyökkorból – de szerencsére egyre több gazdijelölt vállalkozik arra, hogy esélyt adjon egy korosabb ebnek. Ezt a döntést meghozni mindig nehéz, ugyanis az ember fejében él egy csomó szájhagyomány útján terjedő tévhit, mint például, hogy a felnőtt kutya már nem képes új dolgokat tanulni, vagy hogy sosem fog úgy kötődni a gazdájához, mint egy kölyök, akit mi nevelünk fel.
Ennek az ellenkezőjét már számtalanszor bebizonyította az élet, a kutyák ugyanis bármilyen korban képesek új dolgokat tanulni, egyáltalán nem korlátozza ebben őket, hogy idősebbek. Amit viszont fontos tudni, hogy egy mentett, felnőtt kutyának mindig időt kell adni, hogy megszokja új környezetét és alkalmazkodjon hozzá. A gazdinak muszáj türelemmel fordulni felé, teret adni neki, hogy az életében bekövetkezett hatalmas változásokra a saját tempójában reagálhasson.
Ezt az időintervallumot nem lehet konkrétan meghatározni, ugyanis az egyes kutyák más és más ütemben veszik az akadályokat. A lényeg, hogy nem szabad sürgetni őket, és irreális elvárásokat támasztani irányukban, mert akkor egészen biztosan csalódni fogunk. Ha viszont türelmesek vagyunk, a kötődés ki fog alakulni, és ugyanolyan erős lehet, mintha kölyökkorától velünk lett volna a kutya.
A kötődés kialakításának legfontosabb alapköve a kutyával együtt töltött tartalmas idő. Lehet ez tanulás (akár otthon, akár iskolai környezetben), vagy játék, sőt, például egy hatalmas séta is – ezek azok az építőkövek, amikből a kutya bizalma szépen lassan felépül a gazdi irányába. Ideális esetben a gazdi számára ez az idő szintén sokat ad, ilyenkor érdemes kizárólag a kutyára koncentrálni, és kicsit hátrahagyni a mindennapi gondokat.
A legtöbb menhelyen segítenek abban, hogy melyik kutya lenne ideális választás számunkra, csak az a fontos, hogy őszintén meséljünk magunkról, körülményeinkről, arról, hogy mennyi időt és energiát tudunk áldozni négylábú társunkra. Érdemes meghallgatni a gondozók tanácsait is egy-egy állattal kapcsolatban, hiszen ők már jobban ismerik, és nagyon hasznos dolgokra hívhatják fel a figyelmünket. Ha mi magunk nyugodtabb habitusúak vagyunk, nem érdemes egy magas energiaszintű kutyát választani, mert felesleges nehézségeknek tesszük ki magunkat, és a kutyának sem tudjuk biztosítani azt, amire szüksége van.
Természetesen nem mindegy, hogy egy adott kutya milyen háttérrel rendelkezik, erősen befolyásolhatja a korábbi élete, hogy honnan érkezett, milyen hatások érték. A bántalmazott kutyákkal mindig sokkal nagyobb kihívást vállal a gazdi, hiszen az ő esetükben apró lépésenként kell felépíteni a kutya bizalmát, megismertetni vele a világ dolgait. De a kitartás a legtöbb esetben meghozza az eredményét.
Aki úgy dönt, esélyt ad egy felnőtt kutyának, talán küzdelmes utat választ, de igazán különlegeset. És kevés csodásabb érzés van, mint mikor egy korábbi rettegő békésen hozzánk bújva szuszog a kanapén.
Kristóf-Horváth Krisztina írása
