…a kutyatartásba.
A kutyatartás pénzbe kerül. Az állatorvostól kezdve, a megfelelő felszerelésen át az iskoláig mindenért fizetni kell. Csak akkor vállaljuk, ha képesek leszünk hosszútávon áldozni rá.
Kötelező oltások, chip, féreghajtás. Napjainkban nagyon fontos az ivartalanítás is (erről majd egy következő cikkben fogunk szólni bővebben), hiszen a menhelyek rohadásig vannak kutyákkal, és az ideiglenes befogadóknál is már a csilláron avagy Csillákon lógnak a mentett állatok.
A megfelelő takarmányozás megválasztása is rendkívül fontos a kiskutya fejlődése szempontjából, illetve az egészség megőrzés miatt. Ami valljuk be, szintén nem két fillér – viszont ezt a témát is majd egy kompetens személy fogja boncolgatni a jövőben.
Ha kutyánk lesz, időt is kell rá szakítani. Mindig. Minden nap. Éveken keresztül. Foglalkozni kell vele – tanítás, játék. Ha nem tesszük és a kutya magára van utalva, akkor ne csodálkozzunk, ha feltalálja magát és esetleg mire este hazaérünk lebontja a lakást vagy átrendezi a kertet. Ezért is jó például iskolába vinni. Nézzük körbe, hogy milyen kutyaiskolák vannak a környékünkön. Olvassunk utána, kérdezősködjünk! Sajnos manapság nagyon sok olyan iskola van, melynek az oktatói kevés vagy egyáltalán nem rendelkeznek kellő szakértelemmel vagy tapasztalattal. Olykor talán érdemes egy kicsit nagyobb távot is megtennünk, hogy megtaláljuk a megfelelő iskolát.
Erről bővebben már előző cikkünkben olvashattatok: ITT ELÉRHETŐ
Én azt javaslom, hogy mindenképpen végezzünk el vele legalább egy tanfolyamot (ezek általában 6-8 hetesek szoktak lenni) és tanuljuk meg, hogy kell bánni a kutyával, mire kell figyelni. Ez azért fontos, hogy megértsük kedvencünk viselkedését, hogy tudjuk, mit miért csinál. Illetve próbáljuk meg minél inkább szociálissá nevelni (kutyákkal, macskákkal, utazással – közlekedési eszközökkel, autóval) az ebet, hiszen ha bármi történik, ami miatt átmenetileg el kell helyeznünk őt valahol (panzió, ismerős, rokon) sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha a legtöbb dologgal kompatibilis a drága. Valamint könyörgöm szoktassuk hozzá a kutyáinkat a boxhoz vagy kennelhez. Egyszer azt mondta valaki, mikor megkérdeztem, hogy volt-e már valaha bezárva a kutyája, hogy hát dehogy, nála jó helye van a kutyának, ő nem zárja be… Higgyétek el, nincs borzasztóbb annál, mint hogy egy kutya órákon keresztül vonyít vagy folyamatosan ugat, mert nem érti, mi történik és ő most miért lett egyik pillanatról a másikra hirtelen elszeparálva. Továbbá neki is jobb, ha van egy olyan kis “szentélye”, ami csak az övé, ahol nyugalma van, ahol nem zargatja senki, ahova vissza tud vonulni, ha már nem akar játszani, vagy ha pihenni szeretne. És bárhova adjátok le a kutyát, főleg olyan helyen, ahol több kutya van, nem fogják tudni megoldani az elhelyezését anélkül, hogy ne zárnák külön a többitől (legalább az etetés idejére, ami az azt követő nyugalmi időt beleszámítva legalább 2 óra).
Aztán, mi van még? Ja igen, például kötelezővé tenném az úgynevezett kutya elsősegély tanfolyamot is minden kutyatartónak, vagy kutyát a jövőben vállalónak…
Borzasztó azt látni, hogy az emberek milyen sok sületlenséget képesek összehordani a neten. Beírja a gazdi a Facebookon egy kutyás csoportba a problémát vagy csak csatol egy fényképet a kutyáról és komment áradat indul meg a jobbnál jobb tanácsokkal, hogy mit csináljunk a kutyánkkal. NEM, könyörgöm ÁLLJUNK MEG! Ne mindenféle fajta fórumokról akarjunk diagnosztizálni és életeket menteni. FORDULJUNK ÁLLATORVOSHOZ!!! Akár személyesen, vagy telefonáljuk és mondjuk el, mit tapasztaltunk és akkor majd az állatorvos elmondja, hogy ráér az eset mondjuk holnap reggelig, vagy a rendelési idő kezdetéig, vagy azonnal pattanjunk kocsiba és vigyük be az beteget az ügyeletre.
Csak a példa kedvéért:
“Mitől piros a kutyám szeme?”
Válaszok:
“Kialvatlan.”
“Begyulladt.”
“Szerintem csak fáradt.”
“Megveszett.”
“Pollen allergia.” – akár olyan évszakban, amikor nem sok pollennel lehet találkozni
“Megvadult.”
“Huzatot kapott.”
Most komolyan? Nemár…
Nem tudom, hogy éltem-e már a kutya – gyerek hasonlattal, de tényleg: a gyereket sem a facebookon diagnoztizáltatjuk vad idegenekkel – ha baj éri vagy beteg – hanem rohanunk vele az orvoshoz vagy a kórházba.
Szóóóóval, ha úgy gondolod, hogy az itt leírtak nem jelentenek problémát, akkor remélhetőleg sok örömben lesz részed a négylábú társaddal, vagy társaiddal.
A legfontosabb: törekedjünk arra, hogy kutyához méltó, jó életet biztosítsunk neki(k)!
DCsTv
