Alapvetően erre a kérdésre zsigerből azt válaszolom mindenkinek, hogy nem.

Ugyanis az impulzus vásárlás ennél a fajtánál nem javasolt, de úgy alapvetően egyiknél sem.

Jöhet a kérdés, hogy akkor nekem miért volt/van élből három?!

Vicces válasz: mert mazoista vagyok, de igazság szerint imádom a fajta karakterét, gondolkodásukat, látásmódjukat és szeretek ezzel a temperamentummal dolgozni is.

Lévén a kutyás “pályafutásomat” egy csau-csau-val kezdtem, elég elfogult vagyok ezzel a fajtacsoporttal.

A miérteket hamarosan ki is fejtem, de először kb. összefoglalnám mit is lát meg az ember egy mosolygós szőrgombóc képében, ami után egyáltalán elkezd a gazdi szerepen gondolkodni.

Az akitáról nálam sokkal ügyesebben összeírták már a tudnivalókat, de azért álljon itt pár száraz tény.

Származási helye: Japán. Ősi japán fajta, az Akita térségben lévő Honsu szigetéről származik, éppen ezért neve az Akita nevű japán tartomány és az inu (japánul: kutya) szóból tevődik össze. (nem egyenlő az amerikai akitával)

Eredeti feladata: Eredetileg vadászatra és harci kutyaként használták. Főként medve és vaddisznó vadászatokon vették hasznát, valamint a szamurájok mellett teljesítettek szolgálatot. Csak jóval később vált „társasági” kutyává, amikor is betiltották a kutyaviadalokat, a fajtát pedig nemzeti kinccsé nyilvánították.

Érdekesség: Az akita inu a világ legrégebbi kutyafajtái közé tartozik. (Innen a fajtabesorolás is: V. fajtacsoport: Spitzek és ősi típusú kutyák, azon belül pedig: Ázsiai spiccek és rokon fajták)

Neveléséről szóló dokumentumok fellelhetők egészen a 15-ik századig, de a csontvázleletek sokkal régebbi eredetről tanúskodnak. Bizonyára léteztek hasonló külsejű kutyák Japánban már több mint 5000 évvel ezelőtt is.

Jelleme: Az akita kiegyensúlyozott, józan, meggondolt, értelmes és barátságos kutya, ugyanakkor van benne némi önállóság is, és olykor kissé hatalmaskodó viselkedésű tud lenni. Kiváló őrkutya, amely igen meggyőző módon tudja védelmezni családját. Nem ugat sokat, és nem is eltúlzottan éber vagy izgatott: mindig nyugodt, higgadt kutya benyomását kelti. A gazdája és családja iránt odaadó, s viszonylag engedelmes is, de hozzáállása inkább barátságos, mint alázatos. A japánokhoz hasonlóan e kutyában is van némi méltóság és visszafogottság, ami akár kifürkészhetetlenségként is értelmezhető.

Társas viselkedése: Az akita általában nem pazarolja az idejét idegenekre, s kissé éberen és tartózkodóan viselkedik velük szemben. Más kutyákkal nem különösebben barátságos, a vele azonos neműek irányában pedig kissé hatalmaskodó magatartást tanúsíthat. Vadászösztöne miatt mindenképpen hozzá kell szoktatni a macskákhoz és egyéb háziállatokhoz, de ha ez megtörténik, akkor elég jól kijön velük. A gyerekekkel általában jól megfér, és velük szemben mindig védelmezően lép fel, de soha nem viselkedik igazi játszótársként.

Alkalmazásai: Noha egyes országokban gyakran látni akita inukat a sportpályákon, nincs olyan kutyás sport, amelyre ez a fajta különösen alkalmas lenne, illetve amelyben kiemelkedő eredményeket érne el. Főként az ügyességi képzésével érdemes próbálkozni, de csak úgy, hogy ne a teljesítmény, hanem a szórakozás legyen a fő szempont.

Ezen leírás forrása: http://www.kutya-tar.hu/fajtak/akita,

ami szerintem kellően korrekt, hogy el lehessen indulni a címadó kérdésen, kell-e Neked japán akita, de inkább megfordítom a kérdést:

Kinek érdemes akitát tartani?

aki biztosítani tudja számára a megfelelő nevelést és szocializációt, hogy felnőtt korára kiegyensúlyozott, boldog tagja lehessen a kutyás társadalomnak

aki megfelelően tudja gondozni…

mind mentálisan: mivel kreatív és intelligens kutya érdemes dolgoztatni valamilyen módon (vagy otthon kereső játékokkal vagy épp valamilyen rendszeres sport keretén belül, mert amúgy önállóan fog talál magának elfoglaltságot a ház körül és annak nem biztos, hogy a gazdi is fog örülni ) A különféle ügyességi feladatokon túl (pl. dog dancing) vadász múltjából adódóan remek szaglással rendelkezik, ezért érdemes lehet még a nyomkövetéssel vagy a mantrailinggel próbálkozni.

mind fizikálisan: szüksége van megfelelő mennyiségű mozgásra, ezt vagy fajtatársak között lehet számára biztosítani, vagy olyan sportok közben, ahol kiélheti szabadságvágyát

aki hajlandó bajlódni a bundájával; rendszeresen fésülni, fürdetni, átnézni a bogáncsok, toklász és akár a kullancsok miatt is és elviseli, hogy a lakásában/házában több lesz a szőr

mivel erősen társasági lény egyedül tartani csak akkor érdemes, ha a gazdája hajlandó vele megosztani az életterét, ellenkező esetben érdemes párban gondolkodni ennél a fajtánál

aki tudja, hogy egy akitának a kert önmagában nem elég élettér: ki kell menni sétálni, el kell járni kutyaiskolában vagy akár kirándulni a természetbe, a hangsúly leginkább a sok közös programon van

és végezetül annak a gazdának javasolt, aki elfogadja, hogy minden hűsége, jósága és intelligenciája ellenére az akita egy kutya és nem divatcikk! Huncut, komisz és néha meg fog rágni ezt-azt vagy épp ki fog ásni egy-két, na jó: több száz gödröt a kertben!

Ha a fent leírtak ellenére még itt vagy, csillog a szemed és szeretnél akitát, akkor gratulálok: érdemes jelölt vagy. 

Lapozhatsz is a cikk második felére, ahol mélyére ásunk a kérdéskörnek! 🤭

Béres Zsófia írása