Szlovénia kutyás szemmel – Útinapló egy tökéletlenül tökéletes utazásról- 1.nap

Bled és Bohinj, meg a sosem látott Savica-vízesés

Elsőként Bledbe látogattunk el, ami Szlovénia egyik emblematikus helye, nem hiába.

A mesés tó teljesen körbesétálható, de van lehetőség csónakot bérelni, illetve a tó közepén található kis szigetet is meg lehet látogatni, ahova szintén kisebb hajókkal visznek át. A tó mellett számos fizetős parkolót alakítottak ki, hogy kiszolgálják a rengeteg turistát. Főleg hétvégén kritikus a tömeg, ezért amennyiben van rá lehetőség, mi inkább hétköznapi látogatást ajánlunk, így sokkal élvezhetőbb a tó körüli séta, ami egyébként 6 km, ha teljesen körbe megyünk.

A hajózást mi kihagytuk, bár egyébként nincs kifogásuk a kutya ellen sem, de úgy ítéltük meg, hogy a négylábúnak kevésbé lenne élvezetes ez a móka. A szigeten egy templom áll (ahova nem mehet be a kutya), amihez 99 lépcsőfok vezet fel. Aki megmássza a lépcsőket, semmiképp se hagyja ki a harangok megkongatását, a legenda szerint ugyanis közben kívánni kell és teljesül a kívánságunk.

Bledben érdemes még meglátogatni a várat, amely a tó partján, egy 130 méter magas sziklaszirten áll, és ahonnan csodás kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre. Bár a kiállítás nem kutyabarát, a várfalakon lehet egy sétát tenni, csak azt kell mérlegelni, hogy megéri-e a kissé borsos belépőt (13 euró a felnőtt jegy ára).

Bledből a Bohinj-tó körülbelül harminc perc kocsiútra található, és muszáj szót ejtenünk magáról az útról is: a kanyargós hegyi út a Júlia-Alpok monumentális hegyvonulatai között, a Száva partján már önmagában egy élmény.

A Bohinj-tó teljesen más hangulatú, mint a Bledi, míg ez utóbbi nyüzsgőbb, városiasabb, az előbbi maga a kézzel fogható természet: Szlovénia legnagyobb természetes tava körül erdők, mezők és az elmaradhatatlan hegyek fogadják a látogatót. A tó szintén teljesen körbesétálható, de kicsit hosszabb úttal kell számolnunk, körülbelül 11 km-t kell megtennie annak, aki vállalkozik rá.

Ennek ellenére ez is egy szuper program lehet, a terep nem nehéz, gyakorlatilag nincs szintemelkedés. A tónál a tavaszi szezonban hétköznap kevesebben vannak, kicsit kihaltabb, hétvégén kinyitnak a vendéglátóhelyek és picit több a látogató is, de össze se hasonlítható a Bledben tapasztalt tömeggel.

A Bohinj-tótól néhány kilométer a Savica-vízesés, egy parkolóba érkezünk, ahonnan körülbelül kilencszáz métert (és jó néhány lépcsőt) kell megmásznunk – mármint annak, aki a jó irányba indul el, velünk ellentétben…

Mi ugyanis önfeledten indultunk el az első ösvényen, gondolván, csak ez lehet az! De nem az volt. Erre sajnos csak akkor döbbentünk rá, mikor gyakorlatilag leértünk a hegy aljába, ahol szépen sarkon fordultunk és visszamásztunk, Összesen hat kilométer hegyi terepet abszolválva ezzel, ami abszolút nem volt tervben.

Mire visszaértünk a parkolóba, szakadni kezdett az eső, de egyébként se éreztünk már kellő motivációt, így a Savica-vízesést sajnos kihagytuk. A parkoló mellett van egy étterem, ami monopolhelyzetéből adódóan nem olcsó, viszont kiváló helyi ételeket kínál.

Itt megjutalmaztuk magunkat egy kései ebéddel.

Szlovénia egyik jellegzetes nemzeti étele a kolbász, amit káposztás tört krumplival, tormával és savanyított sárgarépával kínálnak és feltétlenül érdemes megkóstolni.

A kalandok folytatódnak.. A második nap eseményiért kattints ide!