Kiskutya vs. Nagykutya, avagy kutyák közötti konfliktusok

Újabb megosztó témával jelentkezünk… ami pedig nem más, mint a kutyatámadások!

Egyre több csoportban jön elő a téma, és a reakciókból ítélve nagyon nincs rend a fejekben. Sokféle nézőpontot láthatunk, de mindenki a maga igazát hajtogatja, bele sem gondol a másik helyzetébe, megy a fröcsögés minden oldalról.

Általában a kiskutyásoktól lehet olvasni a felháborodott bejegyzéseket, melyek szerint szegény kistestűt megtámadta a nagy harcikutya. Ezek után elindul a gyűlölet cunami és a kiskutyások és a hozzá nem értők az összes nagytestű kutya halálát kívánják. De ha nem is a kutyáét, a gazdájáét mindenképp.

De komolyan, olvastál már olyat, hogy a pitbullt megtépte egy tacskó ?

Ugye nem. Miért van ez? Nem tudom. És nem, hidd el, nem azért, mert ilyen nem történik. Sajnos az esetek többségében a kistestű kutyák támadnak rá a nagytestű társaikra.

Miért ?

Na, erről már vannak sejtéseim. Sajnos a kisebb testű kutyák tulajdonosai, és mindenki is, akinek még sosem volt kutyája, azt gondolja, hogy mennyire cuki, ahogy a kicsi állkapcsot csattogtatva pörög a póráz végén, és őrjöng egy másik kutya láttán. Nyilván nagyon cuki, és nem kell rászólni, hiszen egy ilyen kis édes apróság hogyan is tudna ártani egy nagy és veszélyes, 30 kg-s egyednek?!

Kérem, nagy tévedésben él, aki ezt gondolja!

Egy kistestű apróság , pl. egy tacskó , vagy egy Jack Russell terrier is tud olyan sérüléseket okozni, ami orvosi ellátást igényel. És egyébként, ha nem tud neki ártani, akkor engedni kell? Kicsit gondoljunk már bele! Te mit szólnál, ha valaki elmegy melletted az utcán, látszólag békésen, majd , majd másodperc tört része alatt kikelve magából beleüvöltene az arcodba és támadólag lépne fel ellened?! Nem, nem nyúl hozzád (jobb esetben), csak határozottan a tudtodra adja, hogy legszívesebben ott helyben felnégyelne!? Nyilván nem szarnád össze magad, ugye?

Nos, egy kutya fejében ugyan ez játszódik le, és ne gondoljuk, hogy hát egy nagykutyának legyen annyi esze, hogy nem támad vissza! Miért? A kiskutyának miért nincs annyi esze, hogy egyáltalán nem támad rá?

Kutyákról beszélünk, ezt NE felejtsük el!

A 3 kg-s yorki sem pontosan tudja, hogy ő mekkora, hidd el, ha buzog benne a tettvágy hatalmas egoval képes rendelkezni, ha nincs kordában tartva a kis agya. Ahogy egy nagy kutya sem tudja, hogy Ő nagy kutya, és ha őt megtámadja egy nála kisebb egyed, akkor nem szabad védekezni, mert akár maradandó sérülésekkel járhat.

Úgyhogy mi lenne, ha minden ember a saját kutyájával lenne elfoglalva és megtanítaná neki, mérettől független, hogy ne akarja legyilkolni a fajtársait egy séta alkalmával legalább háromszor? Igen, te is tanítsd meg a 2-3-4-7 kg-s kutyádnak, hogy nem üvöltünk a másik kutya arcába, ahogy én is igyekszem megtanítani a saját 20-30 kg-s kutyáimnak, hogy ne tegyék ugyan ezt! Vagy ha egy kisebb rájuk támad, ne vegyenek róla tudomást!

Igen, meg lehet tanítani bármelyik kutyának, hogy ne támadjon vissza!

De kérdem én, én miért tegyek bele mérhetetlen mennyiségű időt, energiát és pénzt, míg TE pont leszarod, hiszen cuki, úgysem tud ártani senkinek? Ott kezdődik a kutyatartás, hogy felmérjük, hogy egy állatot veszünk magunkhoz, legyen az bármilyen méretű!

Egy kicsi cukisággal is foglalkozni kell és egy nagy mamlasszal is, hogy békésen tudjanak egymás mellett élni!

Végezetül pedig elmesélek egy történetet:

van nekem egy félelmetes 20 kg-s harci kutyám, aki a légynek sem akart ártani, békésen elsétált bármilyen kutya mellett, sőt! Inkább fostos volt és elbújt a hátam mögé, minthogy bármilyen konfliktusba keveredjen. Aztán jöttek szépen sorban a támadások. Rendre tacskóktól, yorkshire terrierektől és csivaváktól .

A teljesség igénye nélkül pár konkrét eset:

1.Kértem a gazdát, hogy fogja meg a tacskóját, mert nem szeretném, ha az enyém arcába rohanna, aki nem mellesleg pórázon volt. Az volt a válasz, hogy az ő kutyája nem bánt, míg Ő biztos benne, hogy az enyém simán szétszedné az övét. Úgyhogy nem tette pórázra. Természetesen a következő pillanatban a tacskó őrjöngve robbant nekünk, az én kutyám majdnem összeszarta magát ijedtében, és nem tudta, hová bújjon.

2.Pórázon, láb mellett sétáltunk, amikor pár perc leforgása alatt 5 apró csivava állta körbe a kutyámat ugatva. Tudomást sem véve róluk, sétáltunk tovább. Gazdik addig kényelmesen ücsörögtek a padon és nézték a jelenetet. A falkaszellem dolgozott, úgyhogy az ugatásból csipkedés lett, a csipkedésből pedig harapdálás. 5 oldalról rágták a kutyámat, amikor a gazdik megpróbálták visszahívni a kis apróságokat, természetesen sikertelenül.

Mostanra (6 éves múlt) annyira parázik minden kutyától, hogy ha valaki bár barátságosan, de túl nagy lelkesedéssel közeledik felé, azonnal össze-vissza szarja magát és hörög. Soha nem lett maradandó KÜLSŐ sérülése, viszont a „belső” sérülések beették magukat a lelkébe.

Erre ki gondol?

Tehát hidd el, azért, mert a kutyád kicsi és esetleg nem tud külső sérülést okozni, a lelkét össze tudja törni egy nagy mamlasz 30-40, de akár 50 kg-s egyednek is. Úgy hogy kérek mindenkit fajtától és mérettől független, hogy keressenek fel egy oktatót, aki tud segíteni abban, hogy tud egy kutya békében élni egy másik kutya mellett.

És nem, nem kifogás, hogy de hát jár(t)unk kutyaiskolába!

Attól még, hogy a kutyád elvégez egy alap engedelmességi tanfolyamot egy kutyaiskoláBAN, attól még az utcán nem biztos, hogy fog tudni viselkedni. Azért, mert egy csoportos tréningen, ahol minden kutya pórázon van és megtanulja heti 1 órában, hogy kell ülni, állni, feküdni és helyben maradni, nem fogja tudni, hogy az utcán mit vársz el tőle!