Úszómellény? Minek? Kutya, úgyhogy tud úszni!
Hm… mi mégis úgy gondoljuk, hogy bizonyos esetekben jó, ha úszómellényt adsz a kutyádra: 1. A közhiedelemmel ellentétben nem minden
Körmendi Karola és Marton Dalma egy évvel ezelőtt hozták létre kutyaiskolájukat, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyedülálló módon kifejezetten a mentett, örökbefogadott kutyákra specializálódik.
Abban segítenek a frissen örökbefogadóknak, vagy azoknak, akik örökbefogadás előtt állnak, hogy az új családtaggal minél zökkenőmentesebben induljon a közös élet és a gazdik könnyebben megértsék társállataikat.
Az elmúlt egy év tapasztalatairól, az iskola működési elveiről, jövőbeli tervekről beszélgettünk az iskola alapítóival.
Karola: Az alapgondolat onnan indult, hogy örökbefogadott kutyáink vannak, ráadásul ¾-ed részben az Eszkuláp Állatvédő Egyesülettől. Miután egymásra találtunk, és nagyon nagy közös pont volt az Eszkuláp és a menhelyen való önkéntesség, először olyasmiben gondolkodtunk, hogy kifejezetten csak ex-eszkulápos kutyáknak és gazdáiknak csinálunk majd tanfolyamokat. Közben körülnéztünk a piacon és nem igen találtunk olyan kutyaiskolát, ami örökbefogadott kutyákra specializálódott volna. Így arra jutottunk, hogy más menhelyről örökbefogadott kutya-gazdi párosoknak is segítség lehet a tudásunk.
Dalma: Alapvetően van bennünk zsigeri elköteleződés az örökbefogadott, menhelyi kutyák iránt. A fejünkben a kutyázós “pakk” együtt jár a felelős örökbefogadás népszerűsítésével, az általános hazai állattartási kultúra javításának, és a gyökeret vert tévhitek (idős kutya nem tanítható, felnőtt menhelyi kutya nem tud kötődni, stb.) kiirtásának szándékával.
Az Eszkuláp meghatározó pontja volt az indulásnak, hiszen mindkettőnk fogadott tőlük örökbe, illetve önkéntesként is részt vettünk (veszünk) az egyesület életében. Az ott élő és ex-eszkis kutyák köré kezdtek szerveződni a gondolataink, majd gyűrűztek tovább addig, hogy minden örökbefogadott kutya-gazdi pároshoz szólni szeretnénk.
Meséljetek egy kicsit magatokról!
K: Amióta ismerem a világot, vonzottak a kutyák és teljes szerelembe estem ezekkel a négylábú, szőrös lényekkel. A családom azonban kevésbé rajong értük, és hiába kértem minden születésnapomra kutyát, csak 14 éves koromban csatlakozott hozzánk Elza, a család első kutyusa. Vele minden alapot megtanultam, azonban mélyen és professzionálisan csak Átló érkezésével, 2020-tól kezdtem foglalkozni a “kutyázással”. Nála rendkívül sok minden ösztönből jött, mintha mindig is ezt csináltam volna. Azóta számtalan előadáson, könyvön, cikken, önkéntességen, kutyás tanfolyamon és természetesen egy hivatalos kutya tréneri képzésen vagyok már túl, amit pedig azóta a gazdiktól és a tőlük szerzett tapasztalati tudással bővítettem. Így tehát évek számában nem sok, de annál tartalmasabb időszakon vagyok túl.
Dalmával a kutya tréneri tanfolyamon találkoztunk, és nem titkoljuk, hogy már az első órán szimpatikusak voltunk egymásnak, de csak a tanfolyam végére lett kellő bátorságunk elmélyíteni a kapcsolatunkat és 3 hónappal később útnak indítani a DOG it! kutyaiskolát.
D: Karolával 2022 nyarán sodort minket össze az élet egy tréner tanfolyamon. Habár a kémia egyből megvolt, de csak a tanfolyam végére kezdtünk közösen ötletelni. Azóta is sokat emlegetjük, hogy milyen szerencsénk volt egymással. Utólag visszagondolva, persze volt benne rizikó, hogy néhány hónap ismeretség után közösen vágtunk bele egy ilyen kalandba, de az idő azt igazolja, hogy jó döntést hoztunk, kiegészítjük és támogatjuk egymást minden helyzetben.
Habitusban időnként ég és föld vagyunk, de a kutyák iránti szenvedély mindig közös pont. Utóbbi nálam is gyerekkorra nyúlik vissza, már pelenkás koromban is a kutyákat “hajtottam”, kiskamaszként az összes zsebpénzemet kóbor kutyáknak vett parizerre költöttem. 10 éves voltam, mikor megtört a jég a család részéről és megérkezhetett Sütemény, a mentett keverék kölyök. Később, már az egyetemi évek alatt kezdtem el ideiglenes befogadóként önkénteskedni, mára már több mint 10 kutyának lehettem társa a gazdisodásra készülő úton. Jelenleg 3 kutyával (Benedek – 13 éves pumi keverék, Lencsi – 4 éves spicc?-mudi? keverék, Lutra – 2 éves holland juhász keverék) oszthatom meg az életemet, de ha időm engedi, akkor sétáltatóként továbbra is szívesen önkénteskedek. Persze a tanulmányaimat is igyekeztem a kutyázás irányába terelni, az évek során elvégeztem egy kutya-fizioterapeuta képzést, egy habilitációs kutyakiképzői tanfolyamot, egy tréner képzést és a puller-oktatói vizsgát is letettem. De minél többet tanulok, olvasok róluk vagy foglalkozom velük, annál inkább látható, hogy ez egy életen át tartó tanulás, ami minden újonnan megismert kutyánál kicsit újrakezdődik, átfogalmazódik!
K: Ha távolról nézünk rá a kutyasulinkra, akkor nehéz észrevenni, hogy miben különbözünk. Ezért is van az, hogy ha valaki elsőbálozó a kutyaiskolák világában, és nálunk kezdi a tanulmányait, akkor nem jön át neki egyértelműen, hogy miben különbözünk. Azonban vannak olyan apróságnak tűnő, de nagyon fontos elemek a működésünkben, ami nincs meg mindenhol: figyelembe vesszük azt, hogy mi a kutya története; milyen a személyisége és azt milyen tényezők befolyásolhatták; mi az, amiben bizonytalan vagy épp magabiztos; megkeressük azt, hogy egy adott viselkedés hátterében mi áll, mi az okozója, és így a valódi problémára adunk megoldást, nem csak a tünetet “kezeljük”. Emellett nagyon fontos nekünk az is, hogy a gazdit és az életvitelét is jól ismerjük, hiszen ő és a kutyájával való kapcsolata nagy hatással lesz életükre, és fontos lássuk, hogy egy adott feladat kivitelezése, megtanítása vagy probléma megoldás hogyan lesz eredményes az ő életükben.
D: A kutya családba kerülésének történetétől függetlenül igaz, hogy minden kutya-gazda páros más, ez nem üres frázis, hanem egy olyan tényező, amit trénerként kötelesek vagyunk figyelembe venni.
A menhelyi kutyáknál a gazdinak, a kutyus korától függetlenül, az alapoktól kell elkezdeni építeni a kötődést, a tanulást, a nevelést, de eközben figyelembe kell venni az adott kutya személyiségét, kialakult asszociációit, viselkedésformáit. Az örökbefogadás pillanatától azt a bizonyos hozott puttonyt már együtt kell kipakolni és rendezni!
A tanfolyamaink, az előadásaink és az egyéni óráink is úgy épülnek fel, hogy komplexitásában segítsenek megérteni és jól kezelni a gazdiknak a kutyájukban munkálkodó motivációkat, félelmeket, ösztönöket és ezek együttes jelenlétét.
Emellett szeretnénk az örökbefogadásról nyílt és edukatív kommunikációt a leendő és friss gazdikkal, hogy tudatosabban, felkészületebben tudjanak választani és szembenézni a kezdeti nehézségekkel, így még több boldog egymásra találás jöhessen létre.
K: A kutyák teljesen máshogy viselkednek menhelyi környezetben, majd teljesen máshogy viselkednek otthon, főleg az első napokban. Ez természetesen kutyánként eltérő, de sok gazdit megijeszt az, hogy otthon más arcát mutatja a kutya. Emellett nem minden kutya tud első pillanattól úgy kapcsolódni a gazdájához, ahogy azt egyébként az emberek elvárják tőlük.
D: Sajnos tény, hogy számtalan bántalmazott, traumatizált kutya van, de talán még gyakoribb nehézség az alulszocializáltság. Ráadásul sok menhelyi kutya egy lassabb folyású, nyugodtabb vidéki környezetből csöppen bele a nagyvárosi forgatag közepébe, ami által akarva-akaratlanul ingerelárasztásnak tesszük ki. Ez a kezdeti időszakban különösen sok nehézséget szülhet, mind a kutyusnak, mind a gazdinak. Emellett ugyan általánosságban elmondható, hogy a kutyák jól alkalmazkodnak, együttműködőek és megfelelő tréninggel és motivációval jól formálhatóak, de egy nehéz vagy épp ismeretlen előéletű kutyánál bele kell kalkulálni a gazdinak, hogy lehetnek olyan extra próbatételek (hiányos szocializáció, félelmek, bizonytalanságból fakadó agresszió, stb.), ami egy ideális környezetben, egészséges kapcsolódásban cseperedő kutyánál nem merülne fel, és felelős gazdiként bizony bele kell tenni a plusz energiát a megoldásba.
K: Hát ez vicces, mert minél több kutyával és gazdival találkozom, egyre inkább érzem azt, hogy mindenkinek egyszerűbb dolga van a kutyájával, mint nekem a sajátommal. De persze ezt mindenki máshogy éli meg, és mindenkinek más jellegű problémái vannak. Én már inkább kihívásnak veszem az előttem álló akadályokat. Egyébként nekem az extrém félős, szocializálatlan kutyák jelentik a nehézséget, de nem is a fennálló probléma miatt, hanem mert egyelőre még nem érzem, hogy lenne hozzájuk kellő érzékem. Én inkább a hiperaktívabb, ösztönerősebb kutyákkal értetem jól meg magam, így az ilyen jellemből fakadó problémákkal foglalkozom szívesebben. De egyébként a szeparációs szorongásos esetek tudnak még extrémek lenni, mert ott nem elég a jó tanács, és a tréning, hanem egy ideig a gazdi teljes életmódját, napi rutinját meg kell változtatni ahhoz, hogy sikereket tudjunk elérni.
D: Nem egy konkrét esetet mesélnék el, hiszen minden kutya-gazdi történet önmagában megérne egy misét. De talán az erősen hiányos szocializáció az egyik legnehezebb kihívás, hiszen városi környezetben korlátozott lehetősége van a gazdinak a környezet menedzselésére, így napi szinten előfordulhatnak olyan helyzetek, amik lassítják, nehezítik a fejlődést.
De bármilyen viselkedésprobléma jelentkezik, a megoldás keresésekor először meg kell róla győződni, hogy nincs-e valamilyen fizikai diszkomfort érzet / betegség a háttérben. A kutyák jól maszkolják a fájdalmat, emiatt gyakran nem is gondol rá a gazdi, hogy a probléma egészségügyi eredetű lehet.
Emellett nekem egy általános probléma ugrott be először: az emberek sokszor nehezen kapcsolódnak a kutyájukkal. A mókuskerék, a számtalan napi teendő és probléma közepette könnyen belecsúszunk abba, hogy a kutyával töltött idő, szinte észrevétlenül, de egy kipipálandó feladattá, az épp tanult gyakorlat teljesítése egy frusztráló elvárássá válik. Roppant fontosnak tartom, hogy ennek kivédésére tudatosan figyeljünk és valójában leljük örömünket a kutyánkban. Ezekben az esetekben nem elég egy-két jótanács, itt a gazdinál kell elérni, hogy átkattanjon benne valami.
K: Ez abszolút így van! A gazdinak kell megtanulnia, hogyan tudja tanítani, kezelni a kutyáját, de ami a legfontosabb, hogyan tudja megérteni őt. Nagyon jó érzés látni, amikor megfogadják a tanácsainkat és javulásról, eredményekről számolnak be. Ugyanakkor az elején nekem nehéz volt kezeli azokat a helyzeteket, amikor egy tanácsot kérő gazdi élből visszautasítja a javaslatunkat, vagy meg sem próbálja az adott módszert.
D: Ahogy mondod, többnyire a gazdikkal dolgozunk! Szerintem az egyik legáltalánosabb probléma az a reális elvárások kapcsán merül fel. Kevesen gondolnak bele, hogy a számunkra, környezetünk számára helyes viselkedés mennyi (ön)kontrollt és (ön)gátlást igényel a kutyától. A “nemkívánatos viselkedések” jelentős hányada a kutya természetes, ösztönös viselkedéséből fakad. Fontos tehát, hogy megértsék a gazdik, hogy akkor várhatják el reálisan a “jó kutya” attitűdöt, ha a másik oldalon minőségben és mennyiségben is biztosítják és kielégítik a kutyájuk igényeit.
Amit még gyakran érzékelek, az a világ tempójának is betudható, de sokan szeretnének instant megoldásokat és nem feltétlenül amiatt, mert az energiát nem szeretnék beletenni, hanem egy általános türelmetlenség munkálkodik a háttérben, a tyúklépésenként felépített tréninghez sokaknak nincs türelme.
De az is nehezítő tényező tud lenni, mikor a kutya-gazdi páros nincs összhangban és a gazdit egyik vagy másik irányba, de ki kell mozdítani a komfortzónájából az összecsiszolódás érdekében.
K: Hihetetlen az az önismereti út, amit a suli által bejárunk. Természetesen folyamatosan rengeteget tanulunk egymástól, más trénerektől, továbbképzésekről, de a szakmai tudás mellett nagyon oda kell figyeljünk arra, hogy bízzunk önmagunkban, a tudásunkban, a tapasztalatainkban. Higgyük el, hogy nagyon értékes, amit csinálunk és ne legyünk lekicsinylőek önmagunkkal. (Ez amúgy irtó nehéz.)
D: Minden egyes kutyánál tanul valami újat az ember, fontos, hogy ne silókban gondolkodjunk, hanem személyre szabottan és kreatívan álljunk a feladatokhoz, így minden hozzánk érkező új páros magában rejti a fejlődés lehetőségét.
Természetesen workshopokon, előadásokon keresztül is igyekszünk mélyíteni a tudásunkat, de a gyakorlati tapasztalás nem váltható ki semmivel sem.
Mentett kutyák a fókuszban – Interjú a DOG it! – az örökbefogadott kutyák iskolája két trénerévelEmellett nagyon hasznos visszajelzéseket kapunk a gazdiktól és hónapról-hónapra alakul a kép, hogy mire van valójában szükség és igény a részükről.
K: Egy halom tervünk és álmunk van. Szeretünk nagyban gondolkodni, de már megtanultuk, hogy egyszerre nem tudunk mindent kivitelezni, úgyhogy inkább rövid távú célokat tűzünk ki magunk elé, és kisebb de magabiztosabb lépésekben haladunk. Ennek ellenére az elkövetkezendő programjaink mellett egy komplexebb, összefüggőbb, többlépcsős, de mégis bármikor becsatlakozós képzési forma kialakítását szeretnénk megvalósítani, ami hosszú távon határozná meg a kutyasulink működését.
D: Óó, ha valamivel tömve vagyunk, azok a tervek! Sajnos az idő nem mindig áll a mi oldalunkon, de apránként remélhetőleg meg tudjuk valósítani a terveinket.
Szeretnénk egy átfogó képzést, ami segít a gazdiknak, a számukra megfelelő kutya kiválasztásától kezdve, a kezdeti buktatók áthidalásán át, egészen a harmonikus együttélés kialakításáig és fenntartásáig.
De rendszeresen ötletelünk a kutyás – nem kutyás közösség közelítésének lehetőségeiről, az örökbefogadás népszerűsítésének módjairól és talonban van egy önálló, otthoni munkát segítő projekt is.
Hm… mi mégis úgy gondoljuk, hogy bizonyos esetekben jó, ha úszómellényt adsz a kutyádra: 1. A közhiedelemmel ellentétben nem minden
A kutya fizioterápia tényleg fontos? Összeszedtem pár olyan kérdésre a választ, amikkel a leggyakrabban találkozom! Hátha már benned is felmerült,
